Az egyik projekt munkám során az adattárház adatainak egy részhalmazát egy különálló szerverre replikáztuk. A replika frissítése deltatöltéseket is tartalmazott. A megvalósítás során felmerült a kérdés, hogy, na de honnan fogjuk észrevenni, ha a replikációs eljárásunk hibázik, azaz az eredeti adathalmazunk és a másolat már nem konzisztens, eltér egymástól.
Ennek a kérdésnek már tervezéskor is fel kellett volna merülnie, nem csak a megvalósítás közben. Azért is írom ezt a blog bejegyzést, hogy legközelebb nekem is hamarabb eszembe jusson, hogy az automatikus konzisztencia ellenőrzéseket is bele kell tervezni a megvalósításba, nem szabad elfeledkezni róluk.
Murphy törvénye szerint, ami elromolhat az előbb utóbb el is romlik. Megelőzendő, hogy a végfelhasználók vegyék először észre a hibát, a töltési folyamat megvalósításába ellenőrzéseket kell beiktatni. Nem kell az ellenőrzés alatt nagyon komoly dologra gondolni, az aktuális szituációban az is elegendőnek bizonyult, hogy egy segédtáblában nyilvántartjuk a forrásrendszerben levő táblák rekordszámát és ezt a rekordszámot ellenőrizzük a delta csomagok bedolgozása után. Egy ilyen egyszerű ellenőrzés már biztosítani tudja azt, hogy automatikusan értesüljünk arról, hogy hiba csúszott a gépezetbe, biztosítani tudja, hogy ne csak késve értesüljünk a hibáról, amikor annak javítása már sokkal időigényesebb lehet.
Egy adattárház feldolgozásai nagyon komplexek is lehetnek, több ponton is van lehetőség hibára, ezért ahol delta csomagok feldolgozása történik, ott célszerű megvalósítani egy egyszerű ellenőrzési eljárást is, hogy biztosak lehessünk adataink konzisztenciájában.
